Korábban, amikor rendezvényszervezőként dolgoztam, elég sokat voltam terepen. Szeretek irodában lenni, de ha az ember kint van helyszínen, lehet hogy fárasztóbb, vagy problémásabbnak tűnik, de sokkal szabadabban tud mozogni az ember, mint a főnökök és a többi kolléga előtt az irodában. Nekem is sok idő kellett, mire erre rájöttem. Persze soha nem ment a munka rovására a mászkálgatásom, de azért az elején még néha elkapott a lelkiismeret-furdalás. Zavart, hogy én miért tehetem meg, míg a többiek az irodából cigizni alig mennek ki egy átlag munkanapon. Aztán nem sokkal később rájöttem, hogy valószínűleg, amikor ők vannak terepen, ugyanígy cselekednek.

Tetszett nagyon ez az időszak, mert végre nem voltam elkésve soha az ajándékok beszerzésével, a számlák befizetésével, és még szinte normálisnak is mondhatom az akkori étkezésemet. Lehet, hogy nem átlagos 8 órás munkanapok voltak ezek, hanem gyakran inkább a duplája, mert mindig ott kellett lennem a rendezvények elejétől a végéig, de azért közben, ha üresjárataim voltak, tényleg majdnem mindent el tudtam intézni. Kivéve persze, amiket nem, de azok meg már olyan dolgok, amiket az ember szeret a négy fal közt, valóban a szabad idejében csinálni, mint például az alvás.

Már egy hónapja, hetente 3 alkalommal voltam azon a rendezvényhelyszínen, amikor is leesett az, hogy miről beszélnek az emberek akkor, amikor azt mondják, hogy rossz megfigyelő vagyok. Legalább húszszor mentem el addig egy motoros bolt mellett úgy, hogy észre sem vettem, hogy ott van. Pedig elég nagy és feltűnő jelenség, ráadásul így már értelmet nyert, hogy az a sok motoros miért téblábol ott folyton napközben. El is határoztam, hogy ha időben vége lesz a rendezvénynek, akkor betérek a motoros boltba, és alaposan körülnézek. Amennyire mániákusan imádom a motorokat és a motoros kiegészítőket, tudtam, hogy nem engedhetek meg egy ekkora szünetet magamnak az ebédidőben, úgyhogy inkább vártam estig. Sajnos aznap jól elhúzódott a rendezvény, és folyamatosan csak a problémák megoldása végett kellett futkároznom, így mire letettem a lantot, addigra a motoros bolt is bezárt. Mérges is voltam magamra, hogy már megint az a flancos lelkiismeret fogott ki rajtam. Elhatároztam, hogy másnap, amíg a nagyérdemű ebédel majd, és vélhetően nem jönnek a problémák egymás után, addig átugrom egy bő másfél órára én is ebédelni, méghozzá a motoros boltba.

Így is tettem másnap, meghagytam a főpincérnek és a technikusoknak, hogy keressenek telefonon bármi probléma is akad, de nekem sürgős elintézni valóm van. A hostesseket is útba irányítottam, illetve találtam köztük egy vezéregyéniséget, és nyugodt szívvel bíztam rá a többieket, mert azok legalább annyira féltek tőle, mint amennyire utálták is, úgyhogy büszkén átsétáltam a motoros mennyországba, míg a többiek kiváló ügyességgel tovább csinálták mindazt, amihez értettek.

Kedves olvasó, nem tévedtem, ez tényleg maga a motoros mennyország. Gyönyörű túramotorok díszítőelemként, és közben mindenütt a szebbnél-szebb és hasznosabbnál-hasznosabb kiegészítők. Dzsekik, sisakok, nadrágok, táskák… legalább 4 havi fizetésemet ott tudtam volna hagyni az első vásárlás alkalmával. És pedig akkor még én nem is motoroztam, illetve csak utasként vettem részt egy-egy túrán. A kiszolgáló személyzet nagyon kedves volt, igazán segítőkészek és szerintem nagyon jól szórakoztak azon, hogy olyan voltam, mint egy kisgyerek Willy Wonka csoki gyárában. Kérdezték is, hogy tudnak-e segíteni, de mondtam nekik, hogy csak ajándék után nézelődök, úgyhogy egyelőre még boldogulok, de ha megvannak a kiszemelt tárgyak, akkor a méret és egyéb kérdést illetően kénytelen leszek segítséget kérni, mert egyedül még magamnak sem tudok ruhaneműt vásárolni, nem hogy másnak.

Ahogy sejtettem, találtam öcsémnek és a páromnak is szüli és névnapi ajándékokat, úgyhogy, ha négyhavi fizetésemet nem is, de az aktuális havi nagy részét a motoros boltban hagytam.

Cseppet sem bántam meg, mert igazán jó termékeket vettem ezen a pénzen, valamint minden pénzt megért látni a srácok arcán, hogy végre eltaláltam mindent pontosan, és azt kapták, amiről álmodni sem mertek. A rendezvény is lezajlott időközben, rendesen, minden ment a terv szerint, és igazából senkit nem is érdekelt, hogy jó 3 órát töltöttem a helyszíntől távol, egy motoros boltban. Annyira pedig voltam agyafúrt, hogy a vásárolt holmikat a kocsiban elrejtettem, és nem a hatalmas szatyrokkal megpakolva tipegtem vissza a vendégek és az ügyfelek közé.