A napokban egy meglehetősen különleges szokásnak hódoltam, amikor elmentem a barátom unszolására egy szájsebészeti konferenciára, ahol az implantátumok voltak a főszereplők, Budapesten az Ybl Rendezvényházban. Mondanom sem kell, alapvetően nem volt tervben a kiruccanás, de mit lehet tenni ha az ember egyik legjobb gyerekkori barátja éppen ezt a szakmát választotta annak idején. Az ő baja, szokták mondani… meg hát most az enyém is. J

Alapvetően nem voltam szkeptikus a dologgal szemben, tekintve, hogy általában nyitott, érdeklődő embernek tartom magam, aki szereti beleásni magát új, izgalmasnak tűnő vagy csak szimplán ismeretlen dolgokba. Nos, ez úttal is igyekeztem, hogy ez a belső késztetésem felülkerekedjen a belülről kaparászó érdektelenségemen, de azért kicsit féltem, vajon ez lesz-e a legjobb módja, hogy eltöltsem a szombatom jelentős részét. Igazándiból a választ mondjuk belül jól tudtam, tekintve, hogy jobb dolgom nem igazán akadt, így meg legalább történik valami, ha nem is velem legalább körülöttem.

Budapest alapvetően amúgy is egyfajta Mekkája a szájsebészet és úgy általában a fogorvosi szolgáltatások világának. Tudom, sok – sok külföldi utazik el ide, hogy nálunk kezeltesse magát. Ez pedig legalább abból a szempontból boldoggá tett, hogy egy virágzó iparág erődemonstrációján vehettem részt. Hogy őszinte legyek betonkeverő kiállításra – sok éves barátság ide vagy oda – valószínűleg nem mentem volna el… De ha már itt voltam igyekeztem élvezni a dolgot. Sok érdekes és elég hegyesnek tűnő gépet ismertem meg. „Na ebbe sem fogok beleülni” felkiáltással summázva minden egyes újdonsággal való találkozást.

Bár a rendezvény Budapesten volt, de természetesen nem csak a helyi, de a nemzetközi színtér legjobb szájsebészei is tiszteletüket tették, ráadásul az okosak még konzultálhattak is velük. Én komolyabb bennfentesség híján ki kellett hagyjam ezt a remek lehetőséget. Ami különösen érdekelt az a büfé volt, vajon egy ilyen rendezvényen mit engednek a fogaink közelébe? Nos sajnos teljes képet nem tudok most erről adni, tekintve, hogy sietnünk kellett és a sor elég hosszú volt, meg hát nem is ezért jöttünk, ugyebár… Annyit azért leszögezhetek, hogy a zöldség-gyümölcs felhozatal igen tekintélyes volt, a legtöbbet sosem láttam korábban. Hiába na, biztos jót tesz a fogaknak… és akkor nem kell elmennünk fogorvoshoz, haha, kicsit maguk ellen dolgoztak a szervezők.

A körbejárás végén minden jelenlevőt meginvitáltak a konferencia terembe, ahol a legmagasabban jegyzett szájsebészek tartottak előadást a szakma jövőjéről, újdonságairól és úgy általában mindenről, amit éppen jó ötletnek tartottak. Itt már kezdtem én is otthonosan mozogni a szokatlan helyzetemben, látva, nem csak én ülök itt puszta szívességből. Az itt történteket nem is részletezném, amúgy sem hiszem, hogy az én laikus személyem sok izgalmat tudna okozni egy beszámolóval. Legyen elég annyi, hogy az előadók nagyon profin viselkedtek és ezzel igazán élvezetessé tették a délután végét.

Kifelé menet azért kezdtem már kicsit ficeregni, szerettem volna most már újra saját akaratomból tenni a dolgomat. Így jeleztem is cimborámnak, hogy ha nem gond én mennék, ő maradjon csak nyugodtan. Így is lett, a profi maradt még szakmázni, a „lelkes amatőr” meg elindult vissza a belvárosba. Alapvetően jól éreztem magam. A rendezvényház egy igen szép épület, ahol az ember jól érzi magát. A szájsebész szakma pedig, nos ő, alapvetően örülök, hogy ilyen jó kezekben vagyunk még ha nem is most határoztam el magamat a szakirányváltásra.